Off: Recenzió

Bényei Judit: Az Alkonyzónától a Simpson családig

A kommunikációval és az információs társadalommal foglalkozó cikkek száma igencsak megnőtt a XXI. században. Nagyon aktuális téma, hogy a média hogyan hat az emberekre a sajtó, a televízió és az internet által. A Médiakutató című online folyóirat például ilyen témájú cikkeket közöl. 2001. nyarán az Oktatási rovatban jelent meg Bényei Judit Az Alkonyzónától a Simpson családig című cikke, amely a Televíziós befogadásvizsgálat a médiaoktatás nézőpontjából alcímet viseli. A cikk bemutatja, hogy a tinédzserek milyen műsorokat néznek a tévében, és ezek milyen hatással vannak rájuk. Mindezt a szociológiai statisztikai módszerek segítségével mérték fel az iskolatípus, az életkor, a nemi szerepek stb. összefüggésében.

A cikk a Bevezetéssel kezdődik, melyben az író leírja, hogy mi alapján készült a cikk. Ezeket részletezi a további 6 fejezetben részekre bontva. Ezekkel az alcímekkel figyelemfelkeltően összefoglalja a cikk tartalmát, így nyomon követhető a gondolatmenet. A legvégén pedig összegzi a kutatások eredményét.

A Bevezetésben összefoglalja a médiaoktatás lényeges elemeit. A médiaoktatás eleinte úgy folyt, mint egyéb más óra: a tanár a katedráról beszélt a diákokhoz, ők pedig figyeltek, mondván a tanár úgyis többet tud ezekről a dolgokról, mint ők maguk. Ám ahogy haladtunk a XXI. század felé, ez egyre inkább megfordult, az emberek életében egyre fontosabb szerepet töltött be a televízió és a fejlődő elektronikus eszközök, mint például a számítógép. A fiatalabb korosztály egyre tájékozottabb lett a témában, így a tanárok – kis túlzással – már nem nagyon tudtak újat mondani nekik. Ahogy az író is írja: a médiával foglalkozó tantárgyak a már meglévő tapasztalatokra épülnek, ezek hatásait és céljait tanulmányozzák; erre kellene épülnie az oktatásnak.

Ehhez azonban jobban meg kell ismerniük a tizenévesek a médiához fűződő élményeit, tapasztalatait és elvárásait. A cikk elsősorban a televíziós műsorokra koncentrál, mivel ez hat a leginkább az emberekre és az egyik legnépszerűbb információforrás. Ma már vetekszik vele az internet, de kiszorítani nem tudta ilyen szempontból. 

A Hipotézisek részben az író feltárja a kutatási szempontokat, melyben a legtöbb kérdés arra irányul, hogy ki mi alapján választja ki az általa nézett műsorokat. Ilyenek például az életkor, nemi szerepek, családi háttér, anyagi háttér és az iskolatípus; vagy az egyes műsorok hatásai az előbbi változók szerint.

A közönség- és befogadásvizsgálatok... c. részben a Bölcsészeti és a társadalomtudományos irányzatokat taglalja. A bölcsészeti irányzat azt vizsgálja, hogy milyen hatása van a szövegnek az egyénre, míg a társadalomtudományos irányzat azt, hogy a közönség mit tesz ezekkel a szövegekkel. Ezután ír a kutatásokról, melyek ezek alapján készültek. David Morley Nationwide című kutatását említi példának, ami főként a tényalapú műsorokra épült. Később ez a fajta mód háttérbe szorult és a szöveg élvezete és hasznosítása került előtérbe. Ezek pedig már nemcsak a szociológiai tényezőket vették figyelembe, hanem a pszichológiai tényezőket is, például, hogy milyen érzés azonosulni egy-egy televíziós szereplővel.

A Módszertan részben leírja, hogy a felmérést végző Debreceni Egyetem (akkori nevén Kossuth Lajos Tudományegyetem) Neveléstudományi Tanszékének médiapedagógia kutatócsoportja végezte a felmérést 1999 május végén és június elején a faktor- és a klaszteranalízis módszerével megalkotva a televíziós ízléstípusokat. A felmérés résztvevői debreceni hatodik, és tizedik osztályos tanulók voltak, összesen 492 fő. Összesen 150 műsorról szólt a kérdéssor, végül 48 kombinációját vizsgálták meg. A faktoranalízis 13 látens változót alakított ki, ebből próbáltak meg ízléstípusokat összeállítani. Ezekben olyan műsorok szerepeltek melyek kedveltségük szerint a legtöbbször szerepeltek együtt. Ezután a klaszteranalízis segítségével állapították meg a négy nagy csoportot, melyeket a következő részben részletez az író. Ezekben azt tárgyalja, hogy az egyes csoportok mely műsorokat nézik szívesen és melyeket egyáltalán nem.

A következő Az ízléscsoportok leírása részben megnevezi a négy kialakult csoportot: 1. a dokumentarista igényűek, 2. a tudományos-fantasztikus témákat kedvelők, 3. a tradicionális romantikusok és a 4. a posztmodern tömegkultúra kedvelői. A kutatás nélkül is feltételezhető, hogy a fiúk és a lányok érdeklődési köre eleve különböző, illetve a 12 és 16 éves tinédzserek is más-más műsort tartanak hozzájuk közelállónak.

A dokumentarista idényű fiatalok kedvenc műsorai a nem fikciós műsorok, oknyomozó, morális krimik, a vetélkedők, valamint a híradók; vagyis minden olyan műsor, ami a realitás hatáskörébe tartozik. Ebből feltételezhetjük, hogy a nem reális világban játszódó műsorokat – mint amilyen a sciene-fiction – nem szeretik, és nem rajonganak a romantikus műsorokért sem. Ebbe a csoportba a diákok 25%-a tartozik (121 fő) Az idetartozó diákok 58%-a fiú, 42%-a lány. A legtöbben gimnazisták vagy szakközépiskolások. A szakmunkástanulók és az általános iskolások csak kis aránya érdeklődik az ilyen programok iránt. Akik ebbe a csoportba tartoznak, nagyrészt a magasabb kulturális érdeklődési körű diákok köré is tartoznak, de a közepes kulturális érdeklődésű csoport tagjai is jelen vannak a dokumentaristák közt. A csoport tagjai nem a társaságot látják a televízióban, hanem az információforrást, amiket a híradókból és a tudományos műsorokból kapnak meg, ezért a többit csak nagyon ritkán nézik. A médiaoktatás szempontjából valószínűleg a média mint társadalmi jelenség érdekelné őket, valamint a média intézményrendszerei, jogi és gazdasági környezete, vagyis minden olyasmi, ami tudományos tényeken alapszik.

A tudományos-fantasztikus műsorok iránt érdeklődők szintén a diákok 25%-t tették ki, viszont itt a tagok 3/4-e fiú, tehát jóval többen vannak a lányoknál. Az előző csoporttal ellentétben őket az olyan témák érdeklik, amik eltérnek a valóságtól, és/vagy a jövőben játszódnak. A legtöbb ide tartozó diák szakmunkástanuló (35 %), utánuk a szakközépiskolások (27%) következnek, utánuk pedig az általános iskolások. A gimnazisták vannak a legkevesebben. Az ide tartozók 30%-a a legkevésbé kulturális érdeklődésűek közül került ki. A csoport tagjai nem nagyon néznek olyan műsorokat, ami a való világhoz kötődik, vagyis azokat, amiket a másik három kategória tagjai kedvelnek. A médiaoktatás feladata az lenne számukra - a tömegkommunikáció mint társadalmi jelenség magyarázata mellett – megvilágítani, hogy milyen hatással vannak az egyénre az egyes műfajfilmek.

A tradicionális romantikusok a megkérdezettek 21%-t teszik ki, ezek közül 63%-os a lányok aránya. Ide tartoznak a szerelemmel, az emberi kapcsolatokkal foglalkozó filmek és sorozatok, valamint a magyaros nosztalgikus show-műsorok. 35%-uk szakközépiskolás, 31%-uk szakközépiskolás, 16%-uk általános iskolás, 15%-uk gimnazista. Az alacsony kulturális érdeklődésűek vannak többségben, viszont a magas kulturális igényűek szinte egyáltalán nem néznek ilyen műsorokat. A rosszabb anyagi helyzetben lévőket érdeklik leginkább ezek a programok: ahogy javul az anyagi helyzetük, úgy csökken az arányuk is. A csoport tagjai a tévében a társaságot látják, viszont nem szórakoztató forrásnak tekintik. Inkább szociális és mintaadó tényezőként válnak hasznossá a nézők életében, nem pedig szórakozás szempontjából, ahogy azt a kritikusok gondolják. Az ide tartozó lányok leginkább szociális beállítottságúak, míg a fiúkat valószínűleg a humán témák és a sportműsorok érdeklik. Mindkét nemre igaz viszont, hogy nem érdeklődnek a tudományos és hírműsorok, valamint a gazdaság és a politika iránt. A médiaoktatás szempontjából őket a nemi szerepek vizsgálata és a szövegek személyes hasznosítása érdekelheti leginkább.

A posztmodern tömegkultúra a diákok 29%-a tartozik, többségük (59%) lány. A lányok legnagyobb százaléka (37%) itt található, míg az előző csoportban 10%-kal kevesebb lány van. A két csoport ízlésvilága hasonló, csak abban tér el, hogy ebben a csoportban a posztmodern műsorokat kedvelik, míg az előzőben a konzervatívabbakat. A tévé szórakoztató funkciója ebben a csoportban érvényesül leginkább. Ha megnézzük, hogy az általános iskolások 45%-a tartozik ide, akkor már érthető, hogy miért: ők még inkább a szórakoztató műsorokra vágynak, ellentétben idősebb társaiknál. A gimnazisták és a szakközépiskolások kicsit több, mint negyede tartozik ide, bár ők más szemmel nézik ezeket a műsorokat, mint a fiatalabbak. A szakközépiskolás tanulók csak 9%-a néz ilyen műsorokat, ők inkább az előző két csoportban voltak jelen. A közepesen kulturális igényüket 41%-a tartozik ide, akik nem csak a posztmodern műsorokat nézik, hanem belekukkantanak más típusú műsorokba is. Az anyagilag jómódúak vannak itt jelen leginkább, akik a televíziónak több funkcióját is elfogadják, de inkább a szórakozást keresik, a gazdasági és politikai blokk nem igazán érdekli őket. Bár életüknek fontos része a tévé, érzelmileg nem kötődnek hozzá. A médiaoktatás szempontjából ezért inkább a felszínes dolgok (pl. hogy az emberre, mint fogyasztóra milyen hatással van a tévé) érdeklik, nem pedig a szociális funkció, mint az előző csoportnál.

Amint láthatjuk, a fiatalok műsorválasztásai igencsak eltérőek. Igaz, hogy némelyik csoport (korosztály vagy iskolatípus szerint) nagyobb arányban van jelen az egyes ízléstípusokban, de egyik sincsen elsöprő többségben. Bár ez a felmérés már több, mint tíz évvel ezelőtt készült a műsorok egy részét még ma is vetítik, melyekre a kérdések irányultak (pl. Fókusz, Barátok közt), viszont sokat már nem (pl. Az első csók, Alkonyzóna)

Azok a gyerekek, akik akkor 12-16 évesek voltak, most már 22-26 évesek. A tíz év alatt némileg változott a műsorkínálat, több adó közül válogathatnak, de ez a felosztás nagy valószínűséggel ma is megállná a helyét, csak más műsorokkal.

Vegyük először az dokumentarista igényűek csoportját, akik anno a Kriminálist, a Megdöbbentő világot, vagy a Mindent vagy semmit nézték. Ők a 2000-es évek választékból a National Geographic Chanel a Discovery Chanel és a Spektrum műsorai közül válogatnának leginkább. Ha vetélkedő műsorra vágynak, akkor pedig a Legyen ön is milliomos, vagy az Áll az alku? és hasonlókat nézhetik.

A velük szöges ellentétben álló tudományos-fantasztikus műsorokért rajongók, akik egykor a Y-aktákat, X-aktákat vagy az Alkonyzónát nézték, ma valószínűleg a NCIS-t, CSI: Miami helyszínelőket és A mentalistát választanák a krimisorozatok közül; vagy olyan sci-fi sorozatokat, mint a Csillagkapu.

A tradícionálius-romantikusok, akik tíz éve az olyan show-műsorokat nézték, mint a Dáridó és a Koóstoló, napjainkban a Csináljuk a fesztivált! választaná. Akik pedig régen az Esmeraldát és a Barátok köztöt nézték, mai is megtehetik, és van még sok hozzájuk hasonló sorozat, amiből válogathatnak.

A posztmodern tömegkultúra kedvelői pedig ma is megnézhetik a Fókuszt vagy egyéb olyan műsorokat, amik a világ furcsaságait, szokatlanságait mutatják be, mindezt szórakoztató formában. Ebbe beletartozik a címben említett – ám a cikkben mégsem szereplő – Simpson-család, amely humorosan figurázza ki a világot és a benne élőket. Ennek egy durvább változata a South Park, ami szintén népszerű manapság az idetartozók körében. Az élő szereplős filmek közül pedig ilyen az Egy rém rendes család, melyet szintén megnéznek, sok más műsor mellett. Ők az a csoport, akik nem ragaszkodnak egy műfajhoz, hanem megnéznek olyan műsorokat is, melyek távolabb állnak a posztmodern tömegkultúrától.

Láthatjuk, hogy ez a négy csoport ma is megtalálhatja a neki megfelelő műsorokat. Ma már több tévécsatorna több műsora közül is választhatnak, melyek már éjjel-nappal sugároznak.

Az ORTT statisztikája szerint a legtöbb ember 18:00 és 22:00 óra között ül a tévé előtt. Ez alól a 4-17 éves korosztály sem kivétel. Ez betudható annak, hogy a nap legnagyobb részét az iskolában és tanulással töltik, a szabadidejük egyre nagyobb részét pedig a számítógép előtt, így a televízióra már kevesebb időt szánnak. 

A 2009. októberi statisztika szerint a 4-17 éves korosztály Top 15 műsorai többségében az RTL Klubon vetített műsorokból került ki, de akadt egy-két TV2-s is. Ahogy fentebb írtam, mindet a kora esti órákban sugározták. Az első helyen a Csillag születik áll, amelyet a 4. csoportba lehetne sorolni. Szerepelnek a Barátok közt, a Jóban rosszban, amiket inkább a 3. csoport tagjai néznének. Szerepel a már korábban említett Fókusz, ami pedig újra a 4. csoportba sorolható.

Az 1. csoportba sorolható Híradó az utolsó előtti helyen szerepel, a 2. csoportba sorolható Csillagok háborúja 2 pedig a 7. helyen. Szerepel még egy vígjáték (Apafej), egy akcióvígjáték (Nemzetbiztonság BT) és egy akciósorozat (Cobra 11) is. A vígjátékokat a 4. csoportba lehetne leginkább sorolni, mivel az idetartozók a műsorok szórakoztató jellegét részesítik előnyben. Az akciófilmeket aszerint lehet az egyes csoportokba sorolni, hogy reális vagy irreális körülmények között játszódik-e.

Tehát egy hónapi statisztikára is ki lehet vetíteni a fent tárgyalt csoportosítást. A listában feltűnő, hogy a legtöbb műsor a posztmodern tömegkultúra csoportjába sorolható, míg a 1. és 2. csoport tagjai kisebb százalékban találhatók csak meg. Ennek oka, hogy azokat a műsorokat, amiket ők néznének általában később adják, miután lefutottak a posztmodern tömegkultúrába és a tradícionális-romantikus kategóriába tartozó műsorok (leszámítva a híradókat és néhány vetélkedőt); emiatt azokat kevesebben nézik. Ez igazán a kereskedelmi csatornákra jellemző, nem pedig azokra, amik egy bizonyos műsortípus köré épülnek, mint a National Geographic Chanel vagy a Discovery Chanel. 
 

A médiaoktatás folyamán meg lehet vizsgálni a tizenévesek tévénézési szokásaiban kialakult különbségeket, megfejteni ezek okait és hátterét. A gyerekek saját maguk és környezetük megfigyelésével vizsgálhatják a média különböző hatásait. Ez érdekesebb feladat és hatásosabb tanulási módszer, mint a hagyományos oktatás.

Felhasznált források:
ORTT Adattár: http://adattar.ortt.hu/agb/toplista/200910
Port.hu archívum: http://port.hu/